Sziasztok!Remélem tetszeni fog nektek ez a kis...nem is tudom,hogy nevezzem...szóval ez a kis történet.Gyakorlatilag ez egy Percy Jackson ff,de bele lesz 'olvasztva' a 5sos is.Még nem olvastam ki az Olimposz Hősei sorozatot,szóval az Utolsó Olimposzi után fog játszódni.Vigyázz mert SPOILER VESZÉLYRE számíthatsz.xxxLara
This is me
,,Néha úgy érzem,valami nyugtalanít.Hogy figyelik minden egyes lépésem.A környezetemben élők szerint csak paranoiás vagyok,de én ezt sose hittem el.Úgy érzem,ez több mint paranoia.Bár őszintén szólva,nem is tudom hogy akkor mi lehetne.Üldözési mánia,talán?Bár legjobb barátnőm szerény véleményem szerint az is a paranoia egyik szinonimája.De hát kinek a pap,kinek a papné...
Meg hát úgy érzem,hogy nem találom a helyem.A pszichológusom szerint ez azért van,mert még nem rég fogadtak örökbe(csak úgy mondom,hogy két éve adoptáltak,és jelenleg 16 éves vagyok).Nem mintha nem örülnék neki,hogy végre van családom,de az árvaházban nőttem fel és kissé honvágyam van.Persze elvileg ez is teljesen normális.
Ezen gondolatok kavarogtak a fejemben,miközben Rose-az 'új anyám'-munkahelye felé sétáltam.Egy Brooklyn-i kis kávézóban dolgozott nem messze a Brooklyn -hídtól az East River partján a dokkokkal szemben.
Mikor odaértem,már telt ház volt,tekintettel a késő délutáni időpontra.Elég sokan megfordulnak az Emily's café-ban,mivel étterem-és cukrászdaként is működik.Az már egészen lényegtelen,hogy minden péntek este itt játszott valami Ezeréves Tépés nevű banda.Egyébként egész jók.
Mikor beléptem az ajtón már elő voltak készítve a Karaoke Esthez szükséges kellékek.Csütörtök esténként ugyanis ez a program.Minden csütörtökön 19:00-21:00-ig karaoke volt.Tulajdonképpen a mai naptól fogva én is itt dolgozom,mert ma töltöm be 16-ot,tehát legálisan elkezdhetek dolgozni.Író szeretnék majd lenni,nem pincérnő,de pénzkeresés céljából tökéletes.Így hát bementem a konyha melletti ki öltözőbe,és felkaptam a munkaruhámat ami egy fehér blúzból és egy fekete csőfarmerből állt,ami elé sötétkék,a kávézó logójával ellátott kötényt kötöttem.
Mikor visszamentem kikerekedett a szemem a döbbenettől,és elfojtottam egy sikolyt.A kávézóban minden ember,még a konyhán a szakácsok és a pincérek is,holtan feküdtek a padlón az asztalok és székek között.Csuron vér volt minden.A zöld falak és a rajta lévő képek,a bejárat üvegajtaja és üvegablakai,olyannyira,hogy elfogták a kintről besütő napfényt,így a teremben félhomály uralkodott.Az emberek feje hiányzott a testükről,de nem voltak az étteremben.Megfordultam,hogy megnézzem mi van mögöttem.Ezúttal tényleg felsikoltottam.Egy szőke hajú,nálam alig idősebb fiú volt felszögelve a falra,pont úgy,mint Jézus.Még a feje is olyan szögben bukott előre.A kézfejei és a lábfejei hiányoztak,a torkát pedig elvágták.Fekete szakadt farmert és véráztatta fehér inget viselt,ami annyira szakadt volt,hogy látszani engedte izmos mellkasát.A mellkasára pedig egy szimbólumot festettek.Felismertem.Egy triskelion volt az,a pogány vallásokban a hármasság ősi jelképe.A görög mitológiában a három főisten szimbóluma.Aztán egy apró fuvallat meglendítette szoros copfomat.Pedig minden ablak zárva volt.És akkor megéreztem,hogy van valami vagy valaki mögöttem.Óvatosan,lehajtott fejjel megfordultam és lassan felemeltem a fejemet..."
Aztán felébredtem.Izzadtan és zihálva.A hálószobaablakom előtti fa ágairól árnyékot vetett a hold fénye a falamra.Felültem és beletúrtam hosszú,göndör fekete hajamba,aztán hangtalanul kiosontam a konyhába,hogy igyak egy pohár vizet,de mikor megnyitottam a csapot nem jött belőle semmi.Hát persze.Délután az egyik lakásban csőtörés volt,így az egész lépcsőházban elzárták a vizet.Visszafele menet a szobámba megtorpantam az erkélyajtó előtt.Erős késztetés éreztem,hogy kilépjek a hideg októberi éjszakába.Engedtem neki.Halkan-hogy anya és apa véletlenül se hallja meg-kinyitottam az ajtót majd kiléptem a csípős hidegbe.A szél enyhén lengedezett,a pizsamapóló alá is befújt.Kiborsództam a hirtelen ért hidegtől és összehúztam magamon a sebtében felkapott pulcsit,aztán a pici Brooklyn-i albérlet szintén kicsi erkélyének az elejébe sétáltam ami az East Riverre és New York üzleti negyedére nézett.Gondolkodni akartam,kiszellőztetni a fejemet.
Már hetek óta,minden áldott éjjel ezt álmodtam.Ugyan ezt.Pedig nincs is valóságalapja.Nem 16,hanem 17 éves voltam,és egyáltalán nem fogadtak örökbe.Egyetlen barátom volt és ő is fiú-a neve Luke-az meg hogy pszichológusom van...Nevetséges.Bár ha így haladok,akkor anyáék lehet,hogy elküldenek egyhez.Viszont én és anya-a valódi neve Helen-tényleg az Emily's café-ben dolgoztunk és tényleg fel szokott ott lépni egy Ezeréves Tépés nevű banda.De a szőke hajú,keresztre feszített srácot nem ismertem.Ez a legrémisztőbb az egészben,hogy olyan,mintha mégis ismerném.Pedig az esély arra,hogy valóban létezik egy ilyen külsejű srác,elég csekély,az meg,hogy találkozzak is vele a jövőben,még elérhetetlenebb gondolat.
Végignéztem New York fényein.Már kicsi koromtól kezdve az Empire State Building váltakozó fényeit szerettem a legjobban.
-Kicsim.Mit csinálsz?-összerezzentem ijedtemben,aztán megnyugodtam,mert felismertem anya hangját.
-Csak kiszellőztettem a fejemet.Megint azt álmodtam.
Aztán felébredtem.Izzadtan és zihálva.A hálószobaablakom előtti fa ágairól árnyékot vetett a hold fénye a falamra.Felültem és beletúrtam hosszú,göndör fekete hajamba,aztán hangtalanul kiosontam a konyhába,hogy igyak egy pohár vizet,de mikor megnyitottam a csapot nem jött belőle semmi.Hát persze.Délután az egyik lakásban csőtörés volt,így az egész lépcsőházban elzárták a vizet.Visszafele menet a szobámba megtorpantam az erkélyajtó előtt.Erős késztetés éreztem,hogy kilépjek a hideg októberi éjszakába.Engedtem neki.Halkan-hogy anya és apa véletlenül se hallja meg-kinyitottam az ajtót majd kiléptem a csípős hidegbe.A szél enyhén lengedezett,a pizsamapóló alá is befújt.Kiborsództam a hirtelen ért hidegtől és összehúztam magamon a sebtében felkapott pulcsit,aztán a pici Brooklyn-i albérlet szintén kicsi erkélyének az elejébe sétáltam ami az East Riverre és New York üzleti negyedére nézett.Gondolkodni akartam,kiszellőztetni a fejemet.
Már hetek óta,minden áldott éjjel ezt álmodtam.Ugyan ezt.Pedig nincs is valóságalapja.Nem 16,hanem 17 éves voltam,és egyáltalán nem fogadtak örökbe.Egyetlen barátom volt és ő is fiú-a neve Luke-az meg hogy pszichológusom van...Nevetséges.Bár ha így haladok,akkor anyáék lehet,hogy elküldenek egyhez.Viszont én és anya-a valódi neve Helen-tényleg az Emily's café-ben dolgoztunk és tényleg fel szokott ott lépni egy Ezeréves Tépés nevű banda.De a szőke hajú,keresztre feszített srácot nem ismertem.Ez a legrémisztőbb az egészben,hogy olyan,mintha mégis ismerném.Pedig az esély arra,hogy valóban létezik egy ilyen külsejű srác,elég csekély,az meg,hogy találkozzak is vele a jövőben,még elérhetetlenebb gondolat.
Végignéztem New York fényein.Már kicsi koromtól kezdve az Empire State Building váltakozó fényeit szerettem a legjobban.
-Kicsim.Mit csinálsz?-összerezzentem ijedtemben,aztán megnyugodtam,mert felismertem anya hangját.
-Csak kiszellőztettem a fejemet.Megint azt álmodtam.
Anya sóhajtott egyet,majd kilépett hozzám,hogy együtt nézzük a város fényeit,hogy együtt hallgassuk az ismerős zajokat.Mindig imádtam anyával beszélgetni.Ha valami bajom volt anya volt az első akinek elmondtam,aztán mindig megbeszéltük őket.Tanácsokat adott meg minden.Teljesen természetes volt,hogy tudott a rossz álmaimról.
-Kár,hogy nem hiszek az álomfogós humbugokban.Pedig ha hinnék bennük,akkor vennék egyet.
Ja.Anya totálisan antibabonás ember.
-Attól még kipróbálhatnánk egyet,hátha...Na mindegy.Valószínűleg igazad van.Hozzászoktam már.
-Nem feltétlenül van mindig igazam,csak reálisan gondolkodom.Talán kissé túlságosan is.De most már menjünk be.Megfázol.Nem érdekel,hogy tudsz-e aludni vagy sem.Holnap iskola.Kész,punk,tum!
Felnevettem.Végtére is,nem számít,hogy az ember hány éves,az édesanyja számára mindig egy kisgyerek marad.
-Jó,menjünk-aztán hátat fordítottunk Manhattannek és az East Rivernek.
Bent jó éjt kívántam anyának és a szobám felé indultam,de mielőtt beléptem volna az ajtón,utánam szólt:
-Lehetne,hogy holnap ezt a kis...incidenst apádnak ne említsd?
-Persze.Jó éjt,anya!
-Neked is jó éjt,kincsem!
Befeküdtem az ágyamba,és kezdődött az egész rémálom előröl.
